Na, csak sikerül egy rendszert kialakítanom!! :-) Amint leteszem a kislányomat aludni, (ez általában délelőtti időpont) már neki is állok edzeni. Vár a mosnivaló, a vasalnivaló, a takarítanivaló 20-30 percet, azt hiszem igazán kibírja! ;-) Ilyenkor a gyomrom sincs tele már a reggelivel, de még nem vagyok újra éhes, és fáradt sem vagyok.
Ennek hatására a mai Below the belt annyira jól sikerült!!! 59 nap alatt először fordult elő, hogy 150 fölé ugrott a pulzusom, és pihiznem kellett pár pillanatig... Harmadik alkalommal csináltam meg, és ennyi kellett ahhoz, hogy élvezhető legyen, azaz hogy már tudjam, hogy mi következik, hogy tudom én megcsinálni az adott gyakorlatot, és ezáltal nem azt éltem meg, hogy mennyire nem megy. Ellenkezőleg: úgy fejeztem be az edzést, hogy megvan az új kedvencem :-)))) !
Jól elfáradtam, ezért úgy döntöttem, a RHC-t majd délután csinálom meg a lányokkal, úgyis már alig várják, hogy megint együtt edzzünk. :-)
Most nagyon helyénvalónak éreztem ezt:
"Csak egy edzésnyire vagy a jókedvtől, szóval menj, és DDP yogázz! BANG!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése