Workout 36.

   Hát nem pont akkor történik velem valami, amikorra a közérzetem már jobb lett??? Reggel. mikor keltem ki az ágyból, egy rossz mozdulat miatt becsípődött egy ideg a jobb lapockám mellett. Máskor csinálok pár legördülést. veszek pár nagy lélegzetet, és már rendbe is jövök. De most nem... Le sem bírtam hajolni, és a karjaim, nyakam mozgatásával csak rosszabb lett. Egész nap mereven mozogtam, nehogy fájjon, (olyankor levegőt sem kaptam). Estére sem múlt el, de már legalább nagyobb lett a mozgástartományom. Viszont a kényszeres fej- és nyaktartás miatt az egész nyakam beállt :-(

   A lányokat délután átvittem a mamához, de a picivel előbb haza kellett mennem, mert a betegség miatt hamarabb fárad, így már este 6-kor ágyban volt. Én pedig lélekben kész voltam az edzésre, de testben egy kicsit félve vártam... Férjem kérdezte, hogy akkor mész edzeni? Mire én mondtam, hogy igen, de nem tudom hogyan fog menni.Ő pedig erre a lehető legösztönzőbb választ adta, amit csak lehet: "Csak gondolj Arthur-ra!" Szuper férjem van!!! :-)

Arthur inspiráló videója a DDP Yoga-val

   Az agyam azonnal átkapcsolt a "semmi sem lehetetlen" üzemmódba! ;-) Már nem is érdekelt a becsípődés, azon járt az eszem, hogyan könnyítek a gyakorlatokon, ami nem megy, de így, vagy úgy meg fogom csinálni a ma esti edzést!!

   Az 'Energy'-t választottam, hogy azért mégse erőltessem túl magam. Kíváncsi voltam, mit fogok így bírni, miben gátol meg ez a fránya becsípődés. Legnagyobb meglepetésemre alig éreztem, minden nyújtó gyakorlat a lehető legjobban esett, csak a nyakam volt kissé görcsös. Egyedül az edzés végi háton fekvés volt kellemetlenebb, de elviselhető volt. Már edzés közben megfordult a fejemben, hogyha már ennyire időben nekiálltam, és nem is olyan vészes a fájdalom, talán megcsinálhatnám a 'Red hot core'-t is, de mikor éreztem, hogy háton fekve kellemetlenebb, inkább elvetettem a gondolatot ( mert annak nagy része háton fekvésben van).
   Aztán az Energy végére hazaértek a lányok (szomszédban lakik a mama), és a nagyobbik azonnal beállt a nyújtógyakorlatokat csinálni ( úgyis mindig azt várják, hogy olyankor csináljam, amikor ők is ott vannak :-) ) A végén megkérdezte, hogy hány perces programok vannak. Elsoroltam neki, erre megkért, hogy indítsam el neki a a 13 perceset. :-) Na, mondom oké, akkor megcsinálom veled együtt én is.  Meg is csináltuk becsületesen a 'Red hot core'-t, majd azt mondta, hogy jó volt, de melyikben van a Superstar?
 :-))))  Hogy ő még azt is meg akarja csinálni. Elindítottam neki az 'Energy'-t, közben hátramentem kiszedni a mosógépből a ruhákat, és mire visszajöttem, már a kisebbik is csinálta vele együtt! :-) Cseppet fárasztották még magukat lefekvés előtt! :-) Imádom őket!

   Mindent összevéve, a becsípődés és a bénaságom ellenére nagyon jól esett az edzés, nem csak testileg, de a lelkemnek is. Már tényleg alig vártam, hogy újra csinálhassam, nem esett jól a kényszerpihenő!
  Ne adjátok fel soha! Nem kell persze eszetlenül nekiállni, ha valami egészségügyi probléma van, a testnek is szüksége van pihenőre néha De ahogy a mai esetem is mutatja, nekem inkább segített, mint rontott volna, és ha nem esett volna jól, max. abbahagytam volna. Szóval: