Workout 108-109.

   Tegnap egy rövid Red Hot Core fért bele a napba.
Itt az igazi tavasz, sőt lassan már a nyár! Ilyenkor indul csak be az élet!! Ezernyi program az óvodában, iskolában, a városban. A szülők meg (pl. mi is :-) ) csak kapkodják a fejüket, hogy is tudnak mindenhol ott lenni, mindennek eleget tenni, a munka és egyéb felnőtt-dolgok mellett...
   Bizony egy nap csak 24 órából áll. Ezt kell tudni beosztani megfelelően, ebbe mindennek bele kellene férni... Valami biztos elmarad, félbemarad, kimarad, valami valaminek a rovására megy. De mi a kevésbé fontos??? Hogy lehet jó fontossági sorrendet felállítani?
   Számomra például nagyon fontos a Családom,  a Férjem,  Gyermekeim. Ők elsőbbséget élveznek nálam. Na de hogy tudom megfelelően ellátni Anyai, Feleségi szerepemet, ha Magammal nem foglalkozom??  Hisz, az én testi-lelki egészségem, azt hiszem nem túlzok, ha ezt mondom: a családom alapköve. Gondolom, aki Családanya, egyetért velem ebben... És akkor ott van minden szükséges, ami kihagyhatatlan, mert nem csinálja meg helyettünk senki: a munka, házimunka.
   Nos ebből kiindulva, igenis első helyre kell helyeznünk Magunkat, az egészségünket, a lelki töltekezésünket. Persze ez nem azt jelenti, hogy naphosszat csak magunkkal kell törődnünk, és mindenki és minden más háttérbe szorul. Hisz például:

"Egy órányi edzés csak a napod 4 %-a. 

Nincs kifogás!"

Ha nincs lehetőségünk elvonulni, akkor sem áll meg a világ: lehet pl. családi esemény is belőle
 :-)

Akinek megy este is, az csinálhatja ha már alszanak a gyerekek, vagy kelhet korábban is, és csinálhatja korán reggel.
   Hát igen, de mi lesz akkor a sok egyéb tennivalóval, amit ilyenkor lehetne, vagy kellene csinálni?! Én azt tapasztaltam, hogy ezeket a tennivalókat ( konyha rendbetétele este, esti összepakolás, teregetés, hajtogatás, stb. stb. stb....) sokkal gyorsabban csinálom meg, jobban előre tervezek, vagy az is előfordul,  hogy bizony el-el maradnak dolgok... :-) Aztán meg holnap is van egy új nap, megcsinálom majd akkor!

"Csak egy ember kell ahhoz, hogy megváltozzon az életed: 

Te magad!"

   Most már én is tudom, hogy jó tervezéssel és szervezéssel nem megoldhatatlan a dolog! ;-) Persze így is előfordul, hogy a nem a tervek szerint alakulnak a dolgok (zsúfolt nap, eü.i gond, utazás, stb.), és kimarad egy-egy nap (vagy akár 2 hét, mint mikor a kislányom beteg volt...) de ettől még nem áll meg a világ! A lényeg, hogy folytassuk, újra felvegyük a fonalat! Nem szabad rosszul érezni emiatt magunkat! Hisz ha egy életmódváltás mellett köteleztük el magunkat, és nem csak fellángolásról van szó, akkor biztosak lehetünk magunkban, és tudhatjuk, hogy nem adjuk fel egy kis kihagyástól!

"Az életben sok minden nincs összhangban a terveinkkel. 

Ha elestél, kelj fel! Ha megbotlasz, szerezd vissza az egyensúlyod! 

Ne add fel soha!"

   A mai edzés SZUPERÜL sikerült!!!! A Fat Burner-t választottam. Rettenetesen fáradt voltam, de az edzés estére maradt, mert ma majálisra vittük a gyerekeket. Ahogy nekiláttam az edzésnek, minden más elszállt, teljesen átadtam magam, belemerültem, és eggyé váltam vele. Nem túlzok, szó szerint így éreztem magam!! Imádom a DDP Yogát! Mióta megismertem ( 7 hónapja), érzem, hogy ez az én edzésem!!! 

Ma már az alaphelyzet felvételénél 120 felett volt a pulzusom, a bemelegítő mozdulatoknál már 130 felett jártam, és az edzés alatt végig 140 és 150 között voltam, sokszor finomítanom kellett, hogy ne emelkedjen már tovább! Egyre jobban érzem a légzés-mozgás összhangot, bár én nem tudnék beszélni vagy számolni közben, mint DDP, vagy a videó szereplői, mert néha rendesen fújtatok, és hát ha beszélek, akkor hogy figyeljek a légzésre???... :-) 

   Sikerélmény: még a 3-ik kislányunk pocakba költözése előtt közvetlenül, mikor sikerült valamennyit fogynom, vettem magamnak 3 új farmert. Amit aztán nem hordtam azóta még. Most viszont gondoltam egy merészet, és megpróbáltam belebújni... Feljött a combomra és a fenekemre is!!!!! :-) Az egyetlen akadály, hogy viselni tudjam, a hasam és a derekam, ami nagyon lassan akar változni, de már nincs sok hátra!!!!!!

Erre most külön is dolgozunk a férjemmel, hasizomgyakorlatok formájában.

   Nem tudom, mennyire sikerül majd visszadolgozni a pocakom, ugyanis az első szülésemkor, ami végül császármetszéssel végződött, a műtét részeként széthúzták-választották a hasizmaimat, és azóta a hasam közepén "be tudok nyúlni" egész mélyre, izom-ellenállás nélkül... ahogy egy kicsit felfújódok, máris akkorára dudorodik a hasam, mint egy kismamáé... Ez nagy feladat nekem! Dolgozom rajta!