Workout 37.

  Valami bujkál még bennem, remélem ez már a vége, mert ma nagyon fáradt és gyenge voltam napközben. Annyira, hogy délután le is kellett egy kicsit feküdnöm, és szundítottam egyet. Na nem hosszan, mert mellettem volt az egész Család a nappaliban, és egyszercsak arra ébredtem, hogy a férjem piszkálgat, hogy ébredjek... a legmélyebb álmomból... de megérte :-)! Azért keltett fel, mert  a gyerekek megkérték, hogy tegye be nekik anya torna dvd-jét, és átöltözve ott edzettek éppen! :-)))) Jó fáradt lehettem, hogy erre nem ébredtem fel!
   Mikor este mondtam nekik, hogy uzsgyi az ágyba, mert anya még tornázni szeretne, akkor a nagyobbik büszkén megjegyezte: "én már délután megcsináltam!" :-)))) Hát nem szuperek?! Imádom őket!
   Na a saját edzésemről: látszik, hogy tényleg kevesebb erőm van ma, a "Fat burner"-t csináltam meg, és talán első alkalommal sem lihegtem és izzadtam ennyire, mint ma... De azért megvolt!

  Annyira a mindennapjaim részévé vált az edzés, csodás dolog ezt megélni. És valamire rá is ébresztett. Az, hogy ezt minden nap megteszem magamért, hogy ha törik, ha szakad, időt szakítok rá a napomból, előhozott belőlem egy érzést: hogy mennyire nem foglalkoztam eddig magammal... Hogy mindenre és mindenkire volt időm, csak magamra nem... Talán ez a nagy másokkal való foglalkozás ( és itt nem elsősorban a családomra gondolok, hanem a munkámra, amit a család, gyerekek mellett végzek) egy hárítás is volt, hogy ne kelljen magamra figyelnem. Hogy miért, nem tudom, de most nagyon erősen azt érzem, hogy sokkal több időt kell magamnak szentelnem, mert akkor sokkal boldogabb leszek, és másokat is sokkal boldogabbá tudok tenni!
Kicsit önzőnek is tűnhet ez, de érzem, hogy szükségem van rá, hogy egy kicsit tényleg gyeden levő anyuka, legyek, mert mióta az első gyermekem megszületett ( 6,5 éve), azóta folyamatosan gyeden levő, tanuló és dolgozó (háztartáson és gyereknevelésen kívül értendő munka!) voltam, és ez nagyon pörgőssé és feszültté tette az életemet. Az is igaz, hogy nem is untam bele így az itthonlétbe, de nagyon kevés időm maradt magamra...
   Most még 2 évem van, amíg a legkisebb is ovis lesz, és ezt a két évet azzal szeretném tölteni, ami nekem jó, ami jól esik, pozitívan előremozdít, építi a lelkemet, testemet, természetesen a családi élet mellett, azzal szoros összefonódásban. Ezt a felismerést is a DDP YOGA-nak köszönhetem! Nem csak testileg, de lelkileg is változom, alakulok, és jobban érzem magam! Köszönöm DDP!!! BANG!!!