Élek és virulok :-)

És edzek! :-) Sokszor megállok, és elgondolkodok, hogy miért is edzek?
Mert persze, hogy le szeretnék fogyni, egészséges szeretnék lenni, csinosabb a férjemnek és persze magamnak is. De ha csak emiatt edzenék, mozognék, akkor az már régen rossz lenne, és valószínűleg előbb-utóbb el is tűnnék a süllyesztőben... Aztán újra felkapaszkodnék egy idő után, találnék egy új, kecsegtető edzést, mozgást, egy ideig lelkesen csinálnám, aztán megint lecsúsznék...
Mint a diétáknál: jojó-effektus!

"Ösztönözz: oszd meg a kedvenc edzéseidet (és hogy miért szereted)"

   Az igazán jó ok az edzésre, mozgásra (persze a fentiek sem mellékesek)az, hogy az ember valóban élvezi azt, amit csinál, jól érzi magát közben, és utána is. Jó érzetet ad a magával való törődés, de az is, hogy olyan edzést végezhet, ami nemcsak hogy a közben termelődő endorfinok hatására tölti el jó érzettel, de már akkor is, amikor tudja, hogy hamarosan nekiállhat, csinálhatja, vagy akár csak a gondolat, hogy az élete része egy olyan mozgásforma, amit a magáévá tudott tenni, a mindennapjai, az élete, és a gondolatai része.
Talán ezt érezhetik a sportolók is? Nem tudom, de én ezt érzem a DDP Yoga-val!

   16 éves koromig nem sportoltam semmit az iskolai tornaórán, és a bringázáson kívül. Eszembe se jutott, hogy kéne... Aztán az első edzés, ami megfogott, csak úgy szembejött velem, nem én kerestem, sőt eszembe se jutott volna keresni, főleg nem egy harcművészetet. Ez volt benne a jó: hogy a mozgás élvezetéért, öröméért csináltam, miután az első, bemutató órán kipróbáltam. Szinte azonnal megtáltosodtam a tornaórán is. Jobb jegyeim lettek, kitartóbb lettem és magabiztosabb. Sőt, talán nem túlzok, ha azt mondom, boldogabb is lettem.

"Felelős vagyok a saját boldogságomért."

   És azóta is ezt az érzést kerestem, mikor kipróbáltam különféle mozgásformákat. Volt is olyan, ami hasonlót adott, de mégsem maradtam meg mellette, mert a fő célom már a fogyni vágyás volt, és sokszor nem a mozgás öröméért mozogtam, csak "kényszerből"...
   Mikor a DDP Yoga szembe jött velem (mint annak idején a harcművészet), szintén a fogyás lebegett a szemem előtt, de az első edzések után rájöttem, hogy imádom!!! :-) Jó csinálni, alig várom, hogy nekifoghassak, és jól éreztem végre magam a bőrömben, mert tudtam, hogy nem fogom abbahagyni, és ha nem hagyom abba, akkor előbb, vagy utóbb elérem a célom is, de addig csak élveznem kell az életet DDP Yoga-val megfűszerezve! Már a tudattól, hogy a DDP Yoga az életem része, magabiztosabb lettem, jobban éreztem  magam a bőrömben, mikor még semmi sem változott meg rajtam, és izgatott várakozással telt minden napom, amíg eljött az edzés ideje. Utána pedig az endorfinon kívül büszkeség és megnyugvás töltött el, hogy aznap is tettem magamért. :-)

"Ne várj a célod eléréséig azzal, hogy büszke légy magadra!

 Légy büszke minden egyes lépésnél, amit a célod eléréshez megteszel!"

   Bevallom, az izgatottság érzése azért már csökkent a kezdetek óta, de a lelkesedésem nem! Ugyanúgy imádom ezt a mozgásformát, és ugyanolyan jó érzés minden egyes alkalommal megcsinálni a kedvem szerint kiválasztott, " jó ismerős" programot.
   Ma ez éppen  Fat burner volt. Megunhatatlan, nekem... Kívánom, hogy mindenki találjon magának hasonló, szívbéli mozgásformát, legyen az a hastánc, a hegymászás, vagy a görkorizás. :-)

"És jól vagyok! :-)"