Tudni kell rólam, hogy gyermekkoromban nem küzdöttem súlyproblémákkal. Vastag a csontozatom, így mindig egy számmal nagyobb ruhák kellettek, mint amekkorának valójában kinéztem. De nem voltam cseppet sem elhízva. Pedig szerettem a hasamat... Aztán 16 éves koromban véletlenül került be az életembe a mozgás( nem előre tervezetten) amitől jó kondiba is kerültem, de nem nézegettem magam úgy, hogy változott-e az alakom, fogytam-e, izmosabb lettem-e, csak élveztem az edzést, a társaságot. Akkoriban még nem volt divat a diétázás iskolai körökben, legalábbis én nem tudtam róla. Nem internezetünk, a helyi lapban nem erről szólt a hétvégi rovat... Elkerültem főiskolára nagyvárosba, egy év kimaradt az edzésből, nagyon hiányzott, így kerestem egy új lehetőséget. Ott is ugyanazt éreztem, mint először, de nem figyeltem magam, nem méregettem magam. A főiskola befejezése után hazakerültem, már a leendő férjemmel egyetemben, az edzést otthagytuk nagyvárosban, itt nem volt ugyanolyan lehetőség, és még ráadásul baleset is ért, ami miatt 3 hónapig feküdtem, ültem, és felszedtem életem első kb. 10 kg-os túlsúlyát. Lassú, finom rehabilitáció következett. Ekkor találtam rá a Pilates-re, amit a mai napig imádok! Akkoriban indultak az első Pilates edzések Magyarországon, nagyon élveztem, és jót is tett. Aztán fél év Pilates után az esküvőnkre készülve inkább a konditerem és a kardiógépek mellett döntöttem, amit akkor szintén imádtam, sikerült is az esküvőnkre, ha nem is a baleset előtti, de közeli súlyra visszatérnem.
És itt jött az "igazi" elhízásom fordulópontja... Első babánk az esküvő után szinte azonnal beköltözött a pocakomba! Egy félelmem volt az egész várandósság-dologgal kapcsolatban: hogy nagyon meg fogok hízni. Hát bejött, bevonzottam magamnak. 35 kg plusszal, 105 kilósan mentem szülni, 96 kg-al jöttem ki a kórházból, ezután felmentem talán 98 kg-ra, majd ebből sikerült kb. 8 kilót fogynom a következő várandósságomig.
Itt már "csak" 25 kilót híztam, ebből lement a szüléssel 9, kicsit felszedtem a szoptatás eleje alatt, majd kb. 99-100 kilóra sikerült lefogynom a következő várandósságomig. Itt szerencsére már lassabb és kisebb mértékű volt a hízásom, +18 kg-val mentem szülni, ebből lement 9 a szüléssel (109 kg), szopi alatt felment az első hónapokban 112-re.
Mikor a harmadik babám 4 hónapos volt, már nem bírtam magammal, valamit el kellett kezdenem. Változtattam a szoptatós "mindent megehetek" étrendemen a régi "teljes kiőrlésű, nincs cukor, édesség, nincs fehér liszt, van viszont sok zöldség, gyümi, husi" étrendre, és időnként tornáztam is...
Ezzel sikerült 5 hónap alatt 10 kilót leadnom 2013 júniusáig, amikor is megállt a fogyás, elakadtam. Megismerkedtem a paleolit étrenddel, nagyon megtetszett, és gondoltam, annyi mindent kipróbáltam már (sosem villámdiétákat, hanem egészséges, hosszútávú életmódváltoztatást), és ezt még ráadásul egészségesnek is gondolom, belevágtam hát.
Mintha megindultak volna a kilók, de aztán visszajöttek. És ez június óta így jojózott: 101-104 között lebegtem... Nem tudtam túllendülni ezen! Volt hogy fel is adtam egy kicsit, megint mindent megettem, mérges voltam, és azt tapasztaltamn, hogy ha mindent megeszek, akkor sem hízok, és ha visszafogom magam, akkor sem fogyok... akkor mi van?????
És ezen a ponton találkoztam Arthur videójával!!! A DDP YOGA-val!!! Úgy éreztem magam, hogy EZ AZ!!! VÉGRE!! MEGTALÁLTAM!!!
1 hétnyi DDP YOGA edzés után kb. 2 év óta először újra 9-el kezdődött a mérlegen kilóim száma!!!!!
99,4 kg vagyok, egy héttel ezelőtt 102 voltam, előtte pedig hónapokig 101-104 között ingadoztam!
Mindenkinek hasonló jókat kívánok! Próbáljátok ki a DDP YOGA-t! Megéri! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése