Visszagondolva, hogy mi is történt: jelentkeztem egy új képzésre, ami nagyon-nagyon igénybe vett időben és energiában ( tanulás, utazgatás) a gyerekek mellett, és az az idő, amit addig magamra fordítottam, már megint másra ment el. A képzést elvégezve úgy éreztem, ha nem vetem bele magam azonnal az új foglalkozásomba, lemaradok... Így nagy lendülettel belevetettem magam. Közben legnagyobb gyerkőcöm iskolás lett, ami újabb kihívások elő állított minket. A legkisebb is több időt és figyelmet igényelt már, és így el is úszott teljesen az edzésre szánt idő, energia.
Ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Be is sokalltam. Kimerültem - lemerültem. Visszacsúsztam.
amit elértem, elvesztegettem. Mi ez, ha nem ön-szabotázs?
Már megint mindenkivel foglalkoztam, csak magammal nem. Mindenkinek adtam magamból, csak magamnak nem.
Így most tényleg újrakezdésben vagyok. Méredzkedem is majd, hogy tudjam, honnan indulok újra. Megcsinálom a kezdő fázis-fotókat is.
És edzek!
Fat burner tegnap és ma is megvolt. :-)
Lépésről lépésre haladok :-)
%2C.jpg)
"Az élet tele van új kezdetekkel -
lehet hogy ez lesz számodra a legboldogabb!"
Ezzel a kihagyhatatlan videóval indult a DDP yogával közös utam :-) :
Üdv újra itt :) Ne ostorozd magad,ezt az utat valamiėrt be kell(ett) járnod.Örülök,hogy újra fontos vagy önmagad számára!!!!!
VálaszTörlésErzsi