Szóval ettől a 2,5 hét betegségtől úgy elúsztam a tennivalóimmal, hogy elveszve állok a listám előtt: mihez is fogjak előbb, melyik a fontosabb?
Ilyenkor aztán hiába van az egyik kedvenc idézetem:
mégis mindig tudnék valami fontosabb teendőt az edzés, a magammal való törődés elé helyezni. NEHÉZ! Tényleg! Pedig csak 4%! Szinte semmi! És még csak nem is kell egy órát edzeni!
Szóval vissza kell térnem a jó öreg kezdetekhez: tartozom magamnak ennyivel, megérdemlem a törődést, azaz hogy törődjek magammal, a testemmel-lelkemmel, egészségemmel, vágyaim beteljesítésével.
Mindennek meg kell, hogy legyen a helye a napomban: időmenedzsment!!! Az időrabló tevékenységeket le kell csökkentenem, terveznem kell, és betartanom a terveimet. Most még nagyobb szükség van erre, mint úgy általában, hisz a lemaradásokat csak így számolhatom fel szépen, lassan. Nem egyszerre! Ha tervezek, leírok: jobban átlátom. Listát vezetve, kihúzva az elvégzett teendőket, láthatom, hogy haladok előre.
Egy szó, mint száz: össze kell szednem magam, de kegyetlenül! Nincs kifogás! Neki kell állnom! Mert a világ nem állt meg, és nem veszítettem el semmilyen csatát, (sőt a leadott kilóimat sem szedtem vissza!!) azért, mert pár hétig háttérbe szorult az edzés! Sőt: az edzés első heteiben tapasztaltam, hogy az edzés hatására jobban tudtam szervezni a napjaimat, dolgaimat, így csak a segítségemre lehet most is!
Hisz: edzés=endorfin=jókedv, energikusság :-)
Adok magamnak egy kis segítséget: bár a napok közben teltek, én most a 120-dik naptól indulok újra, innen fogom számolni az időmet, mert az azóta eltelt napok-hetek akaratomon kívül vesztek el... Új kezdet, új időszámítás! ;-)
DDP YOGA! Megérkeztem! Újra itt vagyok! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése