Sorry...

   Bocsánat, hogy csak most jelentkezem!!! A helyzet az, hogy szokásomhoz híven, már megint túlvállaltam magam... Gyerekek, munka, tanulás, utazás, edzés, önmagam... Ez a felsorolás most mélyről jött, nem gondolkodtam rajta, és mutatja is a fontossági sorrendjét a dolgaimnak....
   Szóval tegnapra be is sokalltam, és beláttam, hogy minden nem fog egyszerre menni..
Új sorrendet, sőt szelektálást kell végeznem, és be kell látnom, minek van most itt az ideje, és minek nincs...
   Életem azon szakaszában járok, ahol az Anyaság az alap az életemben, így ehhez igazítok minden mást. Fájdalmas, de be kell látnom dolgokat, el kell elengednem dolgokat, miközben tudatosítanom kell, hogy nem örökre, és nem maradok le semmiről... Nehéz...
   Amiből nem tudok engedni, hisz az Anyasághoz, a boldog Családi Létünkhöz elengedhetetlen:  az önmagammal való foglalkozás. Ez szerencsére testi és lelki szinten is meg van most az életemben, de megsínylette az elmúlt hetek kuszaságát, vívódását. Így nem haladtam úgy, ahogy tudnék, ha igazán át tudnám adni magam.
   Bármennyire is szeretnék adni, segíteni másoknak a munkámmal, be kell látnom, hogy abban a formában, ahogy terveztem, csináltam, most még nem fog menni... Ezen még dolgozom, de látom a pozitív végkifejletet.
   A tanulás.... Nem is azért szerettem volna tanulni (befejezni egy félbehagyott szakot), mert hiányzik az a tudás, hanem mert azt hittem-hiszem, hogy a megkapott bizonyítványtól majd jobban elfogadják, hitelesebbnek veszik a munkám. Sajnos van egy gyerekkorból visszamaradt képzetem, amit le kell tennem, el kell engednem: hogy azt gondolom, nem vagyok elég jó, nem vagyok elég. Ez nem egy igazán tudatos gondolat, de meghatározza az életemhez, hivatásomhoz való hozzáállásomat.
   Ezt a szakot, mint ahogy ezt a képzetet is, el kell tudnom engedni most.

És hogy ne csak ezekkel a nehéz, gyomrot megülő gondolatokkal fogadjalak Benneteket, mikor így is olyan ritkán "találkozunk" mostanában, jöjjön a megígért 1 éves fotó:

Day 1.: 103 kg

Day 365: 87 kg

Gyakorlatban: -2 nadrágméret, -2 felsőméret, nem fájós láb, jobb közérzet, jobb erőnlét

Ennyi... és most gyerünk tovább! ;-)